PROJECT SUMMARY
Projekt címe: Magyar Szalmaépítők Egyesületének szakmai fejlesztése
és nemzetközi hálózatosodása
Projekt rövid leírása:
PROJECT RELEVANCE AND CONTEXT
2.1 What is the main issue that your project would like to focus on? What is the current situation that you wish to change?
2.2 What should be done to address this issue/problem? How does your project contribute to the solution?
T
2.3. What added value does your project bring to the already existing practices? What is the innovative element in your proposal?
IMPLEMENTATION PERIOD: 01/06/2024–30/11/2025
1. Mobilitás – Szerbia- Novi Sad, Mosorin
Mobilitás időpontja: 2024.07.15-19.
Mobilitás helye: Szerbia, Novi San és Mosorin
Küldő szervezet: Magyar Szalmaépítők Egyesülete
Fogadó szervezet: Klub Finih Zanata
Mobilitás témája: Regio Earth 2024
Résztvevők: Simon Viktória
A Regio Earth 6-ik nyári rendezvénye 2024 július 16-20-ig került megrendezésre. A rendezvény évről évre három ország között vándorol, 2024-ben Szerbia, és a szerb alapító, Dragana Kojicic volt a rendezvény házigazdája.
A nyári iskola központi helyszíne a Novi Sad-i Svilara kulturális központ volt, a gyakorlati foglalkozások pedig két helyszínen zajlottak.
A „városi program” a Svilara belvárosi épületének közvetlen közelében egy-egy napos tematikus programokból állt össze, amik a vályog és föld építészet alapvető technikáit mutatták be: Döngölt föld padot, vályog kályhát, japánból származó vékony falszerkezetet tanultak meg építeni akik résztvettek.
Japán vékony fal készítési technika
Vert fal pad
Vályog kályha
Én magam a „vidéki program” -on vettem részt, ahol a hét folyamán kétféle agyag padlókészítési technikát tanultunk, és el is készítettünk két helyiségnek a padlóját.
A helyszín Mosorin faluban, a Klub Finih Zanata (Képző- és iparművészeti klub) területe volt, egy régi vályogház, és az azt kiegészítő favázas alkotótér, az árnyas kert és a gyönyörű táj. Az épület két helyiségében két padlót készítettünk el közel végleges felülettel, két különböző technikával.
Ez a többnapos workshop sokkal mélyebb tudást adott, mint egy egynapos kóstoló: anyagismeret, építési technika, kivitelezési gyakorlat, felületkezelések mind terítékre kerültek és egy konkrét építkezésen gyakorolhattuk be őket. 
Klub Finih Zanata, Mosorin
1. Mobilitás – Észtország- Mooste
Mobilitás időpontja: 2025. 07. 7-13.
Mobilitás helye: Észtország, Mooste
Küldő szervezet: Magyar Szalmaépítők Egyesülete
Fogadó szervezet: Eestimaaehitus
Mobilitás témája: Befejező vályogvakolatok
Résztvevők: Dragana Kojicic, Révész Gabriella, Szücs Gábor, Zalai Tamás
A befejező vályogvakolatok workshop főként a felhordási módszerekre összpontosított. A 6 napos gyakorlati workshopon áttekintettük a dekoratív agyagvakolatok, glettek és festékek használatának alapját. Szó volt különböző alapfelületekről, vakolatrendszerekről, előkészítő munkákról és eszközökről, befejező anyagokról és technikákról, valamint a karbantartásról.
Speciálisan elkészített mintatáblákon, állványokon és falfelületeken dolgoztunk, amiből haza is hoztunk néhányat. Az UKU Pure Earth anyagait használtuk, aki ezzel is támogatja a képzés.
Dekoratív agyagvakolatok
A dekoratív agyagvakolatok elegáns módja lehet bármilyen vakolatrendszer befejezésének, a lágy és meleg agyagtónusok otthonos hangulatot teremtenek mind a történelmi, mind a modern belső terekben. A dekoratív természetes adalékanyagok, mint például a márvány, szalma, len, kagyló, fukszit, kristályok lehetőséget adnak a még izgalmasabb felület kialakítására.
Matt, szatén és fényes agyagfelületek
A japán és olasz mesterek több ezer éves technikái és anyagai ihlették a modern agyagfelületeket és a fényes gletteket, amelyek olyanok, mint egy műalkotás, amelynek egyedi mintázata mindössze néhány vékony réteggel luxus hangulatot teremt, a színes agyagokkal való keverés pedig végtelen árnyalatválasztékot tesz lehetővé.
A technika és az anyagválasztás szerint a végeredmény lehet texturált, matt, selymes szatén vagy magasfényű, sokoldalú mintázatú. Az agyagglettek nagyon jó felületi szilárdsággal és tapadással rendelkeznek. Ideálisak száraz belső terek falak, mennyezetek, valamint kályhák és akár földpadlók dekoratív kidolgozásához, megfelelő olajozás és viaszozás után.
Színelmélet
A hagyományos, kézzel színezett agyagvakolatok mellé csatlakoztak az iparilag előállított, kiváló minőségű agyagvakolatok. Az agyagvakolatokkal, agyagszínekkel és ecsetvonásokkal készült belsőépítészeti megoldások egyre népszerűbbek.
A jó formatervezési megoldások elkészítéséhez széleskörű és részletes szín- és helyiségtervezési ismeretekre van szükség. Ez magában foglalja a színek és kontrasztok hatásának, a fény hatásának, a felületfelosztásnak és a hangsúlyoknak, valamint a felületek kezelési lehetőségeinek ismeretét. Ezért a képzés magában foglalat egy színtan elméletet is.
Egyéb kisérő programok
Előadást hallgattunk az Eestimaaehitus szervezetről. A képzési központ a Mooste kúria komplexumában található, egy régi istállóban és kocsiszínben, amely a 19. században épült. Műemlék épület és kulturális emlékhely.
A felújítási projekt előkészületei 2016-ban, az építési munkálatok 2018-ban kezdődtek, és 2020-ban megnyitották az Ökológiai Építés Képzési, Termékfejlesztési és Kompetenciaközpontot.
Elmesélték az épület felújításának folyamatát, a különböző alkalmazott megoldásokat, és bemutatták hogy mit csinál szervezetünk és tagjai, és milyen lehetőségeket kínál a központ.
Bejártuk a kompetenciaközpont épületet, ahol számos kisebb és teljes körű természetes építési és befejezési technikát és megoldást láthattunk.
Séta a természetben
Az erdő történelmileg táplálta és menedéket nyújtott az észteknek, akiknek gyökerei mélyen beágyazódnak a természet talajába. Míg ma sok észt mozgalmas városi életmódot folytat, továbbra is keresik az erdőt, a pihenés és a test és a lélek feltöltődésének helyét. Gombásznak, bogyós gyümölcsöket szednek és ezt értékesítik az utak mellett és a piacokon. Az erdő visszatérő téma az észt folklórban, inspirálja a mesemondókat és festőket.
Az észt természet legérintetlenebb szépsége a lápvidékekben rejlik, amelyek ritkák Európa többi részén. A Valgesoo Põlva megye legkisebb, de leglenyűgözőbb lápja; apró lápszigeteket, hangyakolóniákat és állatok búvóhelyeit rejti. Az Ahja folyó ősi völgyének partján található két Taevaskoda-kibúvás Dél-Észtország egyik leggyakrabban látogatott helyszíne. Ezeken a helyeken tettünk látogatást.
Földépítmény túra
Földépítmények egész Észtországban megtalálhatók, de Dél-Észtországban van a legtöbb belőlük. A régióban bőségesen találhatók vonzó vörös okker épületek.
Az épületeket különböző célokra építették: vannak kúriák és lakóépületek, de különböző melléképületek, istállók, csűrök, magtárak, kovácsműhelyek és még szaunák is uralják a látványt.
Egy rövid túrára mentünk a környéken, és meglátogattunk néhány hagyományos és modern földépületet.
Mooste kúria komplexumának túrája
Eduard von Nolcken Mooste kúria komplexumát Dél-Észtország egyik legbájosabb ilyen jellegű épületévé tette. Ez egyben Észtország egyik újabb kúria komplexuma is.
A kúria Heimatstil építészeti jegyeket hordoz. Főépületét 1909-ben építették August Reinberg tervei alapján. A kétszintes épület palatetővel, rengeteg párkányzattal és tetőablakokkal, valamint számos más jellegzetesen bonyolult és dekoratív részlettel rendelkezik.
A Mooste kúriát a méltóságteljes főépület mellett a jól megőrzött melléképületek grandiózus komplexuma teszi különlegessé. Ezek főként gránitból épültek tégladíszítéssel. A tágas komplexumot egy gyönyörű gránitfal veszi körül, amelynek pazar kapui vannak, és egyik sarkában egy harangtorony koronázza. A melléképületek is szemet gyönyörködtetőek és gyönyörűen díszítettek.
Dorodango meditáció a teljes kurzus alatt
A dorodango egy japán művészeti forma, amelyben földet és vizet kevernek össze, formáznak belőle golyót,majd gondosan polírozzák, hogy finom, fényes gömböt hozzanak létre.
A dorodango készítése a japán iskolás gyerekek hagyományos időtöltése. Ez a látszólag egyszerű művészeti forma ötvözi a klasszikus elemeket, a manuális tevékenységet, a jelenlét pillanatát és egyfajta meditációt, amely egyszerre nyugtat, fejleszt és teremt valami igazán különlegeset és szépet.
Ebben a lazítő programban is részt vettünk.
3. Mobilitás – Spanyolország, Canet de Mare
Mobilitás időpontja: 2025.09. 23-30.
Mobilitás helye: Spanyolorszád, Canet de Mare
Küldő szervezet: Magyar Szalmaépítők Egyesülete
Fogadó szervezet: RCP Red de Construcction con Paja
Mobilitás témája: ESBG2025 találkozó és tanulmányút
Résztvevők: Richter Noémi, Révész Gabriella, Szücs Gábor, Straubinger Ákos, Stverteczky Tímea
A háromnapos szalmabála-építészeti találkozó két részből állt: az első két napon konferenciát rendeztek Eduard Ferrés i Puig katalán építész által tervezett, noucentista stílusú Villa Flora épületének kertjében. A harmadik, azaz a zárónapon három, a környéken már elkészült szalmabálaház került bemutatásra.
A kétnapos konferencia tematikája hasonló volt: délelőtt különböző országokból, eltérő léptékű, megvalósult projektek bemutatására került sor. Az első nap a felújításra és az utólagos hőszigetelésre fókuszált, a második nap témája a teherhordó, illetve önhordó szalmabála-falazatok voltak. Délután különböző műhelymunkákon, az állandó kiállításon, valamint a Meet the Project Makers programon lehetett részt venni.
A pénteki nap délelőtti előadássorozata a természetes anyagokkal való – főként különböző növényi eredetű, szálas alapanyagokkal (pl. búza- vagy rizsszalma/pejva) – történő utólagos hőszigetelések kialakításáról szólt. Számos különböző technika és technológia került bemutatásra. Herbert Gruber osztrák szalmabála-építő átfogó előadást tartott arról, hogy mire kell odafigyelni egy már megépült épület utólagos hőszigetelése során, például a tetőtúlnyúlásokra, ablakkávákra és csomópontokra, teraszokra, erkélylemezekre, valamint a homlokzathoz rögzített szerkezetekre. Ezekre részletes, már bevált megoldásokat mutatott be.
Különböző hőszigetelési rendszereket ismertetett, amelyekkel eltérő vastagságú szalmabála-hőszigetelések alakíthatók ki, az 5 cm-estől egészen a teljes bála 40 cm-es szélességéig.
A következő előadást egy spanyol építésziroda, a Meta2020 Arquitectos két építésze tartotta egy Észak-Spanyolországban, Aranda de Dueróban (Burgos tartomány) található, 2500 négyzetméteres iskolaépület bővítéséről és felújításáról. Először a tervezés komplex folyamatát ismertették részletesen, kitérve a tűzvédelemre, majd a kivitelezés részleteire. A felújításhoz CLT faszerkezetet és előregyártott szalmabála-hőszigetelő falpaneleket használtak. Ezek segítségével az iskola energiafogyasztását a hatodára sikerült csökkenteni. Számomra ez egy nagyon inspiráló projekt volt, hiszen egy középületet sikerült természetes anyagokkal, legális körülmények között modernizálni.
Ezt követően egy francia szervezet tartott részletes előadást az általuk alkalmazott, szalmabálán alapuló utólagos hőszigetelési rendszerekről. Az előadás különösen érdekes volt, mivel egy számomra eddig ismeretlen technológiát mutattak be: a szalmabálák vályoghabarccsal történő falhoz ragasztását. Meglepő módon a szalmabálákat kizárólag agyaghabarccsal rögzítik az épületek falazatához. A rendszer működését több megépült példával is alátámasztották.
Az első nap szakmai előadásai Tiziana Monterisi olasz építészmérnök Torri Risorsa nevű projektjével zárultak. Részletes bemutatásra került egy Milánóban található, paneles szerkezetű, lakófunkciójú toronyház-komplexum teljes körű felújítása. Ez a projekt volt számomra eddig a legnagyobb volumenű, amelyben természetes építőanyagok – például rizspelyva – játszották a főszerepet. Az épületeket előregyártott hőszigetelő panelekkel burkolták be, így jelentősen lerövidült a helyszíni kivitelezési idő, ami a lakók komfortja miatt kulcsfontosságú szempont volt.
Az épületek lapostetőin a hő- és vízszigetelés után közösségi kerteket alakítottak ki, ahol a lelkes lakók az eddig kihasználatlan felületeken zöldségeket termeszthetnek. Számomra ez a felújítás példaértékű volt, és remélem, hogy kitartó munkával a közeljövőben Magyarországon is megvalósulhat hasonló léptékű építkezés.
Szombaton a teherhordó falazatú szalmabálaházakról hallhattunk előadásokat. Martin Paquot francia építész kezdte a napot az Amerikai Egyesült Államokban, Nebraskában tett expedíciójáról, ahol a világon először építettek kisméretű szalmabálaházakat. Ezeket az épületeket a 19. század végétől építették a telepesek. Sok közülük a mai napig áll, és jó állapotban felkereshető. Ez az előadás is bizonyította, hogy a szalma időtálló építőanyag.
A következő előadást Barbara Jones, híres angol szalmabála-építő tartotta. Ő is azok közé tartozik, akik az 1990-es években elkezdték népszerűsíteni a szalmabála-építészetet. Előadása során ismertette az általa preferált építési technológiákat és azok fejlődését az elmúlt harminc évben. Részletesen kitért a szalmabála-építészet fő értékeire:
– környezetkímélő,
– emberbarát,
– könnyedén tanulható,
– gazdaságos.
Inspiráló volt hallgatni egy ilyen nagy tapasztalattal rendelkező embert, aki nem fél megosztani a témában szerzett tudását.
Az utolsó előtti előadásban egy nagybálákkal hőszigetelt régi kőház felújítását kísérhettük végig. Jó volt látni, hogy a nagybálák is alkalmasak utólagos hőszigetelésre, így extrém mértékben javítva a falak hőszigetelő képességét.
A napot egy francia építészpáros zárta, akik a francia teherhordó falas szalmabála-építési technológiát és annak szabványait rendkívüli részletességgel ismertették. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyi tudományos kísérletet végeztek a tűzvédelem, az állagvédelem és a statika területén. Ezekkel megteremtették azt a jogi környezetet, amely elősegíti a szalma széles körű elterjedését az építőiparban.
Milyen egyéb élményt adott a program?
A spanyol növényvilág és tájépítészet megismerése
A szakmai programon túl, a helyi környezet, a városi zöldfelületek és a mediterrán növényvilág is igen erős benyomást tett ránk.
| Mediterrrán növényhasználat | Zöldfelület (balra), magán előkert (jobbra) |
A növényzet kifejezetten mediterrán karakterű. Különösen lenyűgöző volt a gránátalmafák jelenléte a magánkertekben: erős vizuális hatásukkal és természetes árnyékolásukkal élhetőbb mikroklímát teremtenek. Szembetűnő volt a nagy arányú burkolt felület jelenléte a városban. Több olyan területet is láttam, ahol zöldfelület helyett salakszerű burkolatot alkalmaztak, főként kutyasétáltatás céljára. Ez funkcionális megoldás, ugyanakkor rávilágít arra, milyen értékes lenne több élő zöldfelület a köztereken. A városi utcaképben különösen meghatározóak a nagyon magas, karakteres fák. Méretük és jelenlétük erőteljesen árnyékolja a köztereket, miközben felemelő, monumentális hangulatot ad az utcáknak. A növényzeti szerkezetben főként a lombkoronaszint dominál, míg a gyep-, évelő- és cserjeszint kevésbé hangsúlyos. Ez érdekes kontrasztot jelent a hazai zöldfelületi szemlélethez képest, és másfajta városi ökológiát eredményez. A csapadékvíz kezelése gyors elvezetésre épül: az utak burkolata nem vízáteresztő, így esőzéskor a víz látványosan végigfolyik az utcákon, amihez a lakók helyi védekező megoldásokkal alkalmazkodtak. Különösen pozitív tapasztalat volt, hogy a teljes tengerpart közterület maradt: a parti sétány aktív rekreációs térként működik, ahol a helyiek és a látogatók egyaránt kapcsolódhatnak a tengerhez. Érdekes megfigyelés volt, hogy bár a helyi boltokban rengeteg friss zöldség kapható, a közvetlen környezetben kevés helyi termelést láttam. Számomra izgalmas felismerés volt az is, hogy számos olyan növény, amely Magyarországon gondos ápolást igényel, itt természetes módon, gyomnövényként jelenik meg, jól tükrözve a klíma és az ökológiai viszonyok különbségeit.
| Múzeum mögötti közterület tájépítészeti megoldása | Zöldségválaszték a városban |
Összességében az ESBG2025 tanulmányi út nemcsak az ökológiai építészet, hanem a városi és kertészeti szemlélet terén is inspiráló volt, és új perspektívát adott a mediterrán tájhasználat megértéséhez.
A kétnapos konferencia tematikája hasonló volt: délelőtt különböző országokból, eltérő léptékű, megvalósult projektek bemutatására került sor. Az első nap a felújításra és az utólagos hőszigetelésre fókuszált, a második nap témája a teherhordó, illetve önhordó szalmabála-falazatok voltak. Délután különböző műhelymunkákon, az állandó kiállításon, valamint a Meet the Project Makers programon lehetett részt venni.
A pénteki nap délelőtti előadássorozata a természetes anyagokkal való – főként különböző növényi eredetű, szálas alapanyagokkal (pl. búza- vagy rizsszalma/pejva) – történő utólagos hőszigetelések kialakításáról szólt. Számos különböző technika és technológia került bemutatásra. Herbert Gruber osztrák szalmabála-építő átfogó előadást tartott arról, hogy mire kell odafigyelni egy már megépült épület utólagos hőszigetelése során, például a tetőtúlnyúlásokra, ablakkávákra és csomópontokra, teraszokra, erkélylemezekre, valamint a homlokzathoz rögzített szerkezetekre. Ezekre részletes, már bevált megoldásokat mutatott be.
Különböző hőszigetelési rendszereket ismertetett, amelyekkel eltérő vastagságú szalmabála-hőszigetelések alakíthatók ki, az 5 cm-estől egészen a teljes bála 40 cm-es szélességéig.
A következő előadást egy spanyol építésziroda, a Meta2020 Arquitectos két építésze tartotta egy Észak-Spanyolországban, Aranda de Dueróban (Burgos tartomány) található, 2500 négyzetméteres iskolaépület bővítéséről és felújításáról. Először a tervezés komplex folyamatát ismertették részletesen, kitérve a tűzvédelemre, majd a kivitelezés részleteire. A felújításhoz CLT faszerkezetet és előregyártott szalmabála-hőszigetelő falpaneleket használtak. Ezek segítségével az iskola energiafogyasztását a hatodára sikerült csökkenteni. Számomra ez egy nagyon inspiráló projekt volt, hiszen egy középületet sikerült természetes anyagokkal, legális körülmények között modernizálni.
Ezt követően egy francia szervezet tartott részletes előadást az általuk alkalmazott, szalmabálán alapuló utólagos hőszigetelési rendszerekről. Az előadás különösen érdekes volt, mivel egy számomra eddig ismeretlen technológiát mutattak be: a szalmabálák vályoghabarccsal történő falhoz ragasztását. Meglepő módon a szalmabálákat kizárólag agyaghabarccsal rögzítik az épületek falazatához. A rendszer működését több megépült példával is alátámasztották.
Az első nap szakmai előadásai Tiziana Monterisi olasz építészmérnök Torri Risorsa nevű projektjével zárultak. Részletes bemutatásra került egy Milánóban található, paneles szerkezetű, lakófunkciójú toronyház-komplexum teljes körű felújítása. Ez a projekt volt számomra eddig a legnagyobb volumenű, amelyben természetes építőanyagok – például rizspelyva – játszották a főszerepet. Az épületeket előregyártott hőszigetelő panelekkel burkolták be, így jelentősen lerövidült a helyszíni kivitelezési idő, ami a lakók komfortja miatt kulcsfontosságú szempont volt.
Az épületek lapostetőin a hő- és vízszigetelés után közösségi kerteket alakítottak ki, ahol a lelkes lakók az eddig kihasználatlan felületeken zöldségeket termeszthetnek. Számomra ez a felújítás példaértékű volt, és remélem, hogy kitartó munkával a közeljövőben Magyarországon is megvalósulhat hasonló léptékű építkezés.
Szombaton a teherhordó falazatú szalmabálaházakról hallhattunk előadásokat. Martin Paquot francia építész kezdte a napot az Amerikai Egyesült Államokban, Nebraskában tett expedíciójáról, ahol a világon először építettek kisméretű szalmabálaházakat. Ezeket az épületeket a 19. század végétől építették a telepesek. Sok közülük a mai napig áll, és jó állapotban felkereshető. Ez az előadás is bizonyította, hogy a szalma időtálló építőanyag.
A következő előadást Barbara Jones, híres angol szalmabála-építő tartotta. Ő is azok közé tartozik, akik az 1990-es években elkezdték népszerűsíteni a szalmabála-építészetet. Előadása során ismertette az általa preferált építési technológiákat és azok fejlődését az elmúlt harminc évben. Részletesen kitért a szalmabála-építészet fő értékeire:
– környezetkímélő,
– emberbarát,
– könnyedén tanulható,
– gazdaságos.
Inspiráló volt hallgatni egy ilyen nagy tapasztalattal rendelkező embert, aki nem fél megosztani a témában szerzett tudását.
Az utolsó előtti előadásban egy nagybálákkal hőszigetelt régi kőház felújítását kísérhettük végig. Jó volt látni, hogy a nagybálák is alkalmasak utólagos hőszigetelésre, így extrém mértékben javítva a falak hőszigetelő képességét.
A napot egy francia építészpáros zárta, akik a francia teherhordó falas szalmabála-építési technológiát és annak szabványait rendkívüli részletességgel ismertették. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyi tudományos kísérletet végeztek a tűzvédelem, az állagvédelem és a statika területén. Ezekkel megteremtették azt a jogi környezetet, amely elősegíti a szalma széles körű elterjedését az építőiparban.
Milyen egyéb élményt adott a program?
A spanyol növényvilág és tájépítészet megismerése
A szakmai programon túl, a helyi környezet, a városi zöldfelületek és a mediterrán növényvilág is igen erős benyomást tett ránk.
| Mediterrrán növényhasználat | Zöldfelület (balra), magán előkert (jobbra) |
A növényzet kifejezetten mediterrán karakterű. Különösen lenyűgöző volt a gránátalmafák jelenléte a magánkertekben: erős vizuális hatásukkal és természetes árnyékolásukkal élhetőbb mikroklímát teremtenek. Szembetűnő volt a nagy arányú burkolt felület jelenléte a városban. Több olyan területet is láttam, ahol zöldfelület helyett salakszerű burkolatot alkalmaztak, főként kutyasétáltatás céljára. Ez funkcionális megoldás, ugyanakkor rávilágít arra, milyen értékes lenne több élő zöldfelület a köztereken. A városi utcaképben különösen meghatározóak a nagyon magas, karakteres fák. Méretük és jelenlétük erőteljesen árnyékolja a köztereket, miközben felemelő, monumentális hangulatot ad az utcáknak. A növényzeti szerkezetben főként a lombkoronaszint dominál, míg a gyep-, évelő- és cserjeszint kevésbé hangsúlyos. Ez érdekes kontrasztot jelent a hazai zöldfelületi szemlélethez képest, és másfajta városi ökológiát eredményez. A csapadékvíz kezelése gyors elvezetésre épül: az utak burkolata nem vízáteresztő, így esőzéskor a víz látványosan végigfolyik az utcákon, amihez a lakók helyi védekező megoldásokkal alkalmazkodtak. Különösen pozitív tapasztalat volt, hogy a teljes tengerpart közterület maradt: a parti sétány aktív rekreációs térként működik, ahol a helyiek és a látogatók egyaránt kapcsolódhatnak a tengerhez. Érdekes megfigyelés volt, hogy bár a helyi boltokban rengeteg friss zöldség kapható, a közvetlen környezetben kevés helyi termelést láttam. Számomra izgalmas felismerés volt az is, hogy számos olyan növény, amely Magyarországon gondos ápolást igényel, itt természetes módon, gyomnövényként jelenik meg, jól tükrözve a klíma és az ökológiai viszonyok különbségeit.
| Múzeum mögötti közterület tájépítészeti megoldása | Zöldségválaszték a városban |
Összességében az ESBG2025 tanulmányi út nemcsak az ökológiai építészet, hanem a városi és kertészeti szemlélet terén is inspiráló volt, és új perspektívát adott a mediterrán tájhasználat megértéséhez.
3. Mobilitás – Franciaorszán, Boofsheim
A mobilitási projektek az Erasmus+ támogatásával valósultak meg.
