
Nagy távolság Fehárvárról, de érdemes volt. Soha eddigi életem során nem jártam a Dunakanyar (számomra) külső oldalán, a Börzsönyben. Sajnálom, hogy első találkozásunk egy párás-ködös őszi napon sikerült, de a táj, a vidék így is megfogott. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni tavasszal, és kirándulóként keresztül-kasul bejárom a vidéket.
A ház méretét tekintve kicsi, tetőteres, jó elosztású. Nekem mondjuk a konyha kicsit eldugottnak tűnt, de nagyon szépen belakták. A tetőtérben ötletes galéria szolgált a gyerekeknek alvóhelyként. A gépészet is a tetőtérben foglat helyet. A ház súlypontjában kis vaskályha szolgálta a mindennapos fűtést és melegvíz-termelést, egy ötletes megoldással. A házban mennyezet és falfűtés került kialakításra, melyet házigazdánk elmondása szerint, még sosem használtak. Ez az oka, hogy be kellett tapasztaniuk a födémgerendák közeit, mivel a csövezést ott helyezték el. Bár nem volt túl meleg a házban (engem sajnos a túl meleghez szoktattak), mégis nagyon jó hőérzet uralkodott. Nagyon igényes volt a belső kialakítás. A szalmaépítészet kedvelői szeretik a szalma formázhatóságából adódóan a lekerekített sarkokat, ehhez képest ebben a házban teljesen szögletes, tapasztásból kialakított tökéletesen egyenes - és gondolom függőleges avagy vízszintes is - éleket képeztek ki. A burkolatok, a felületek, valamint a bútorozás is nagyon autentikus volt. Kívülről a vályogtapasztásra egy réteg mészhabarcsot is felvittek, aminek megvolt a haszna, mivel semmilyen elváltozás, leázás, hólyagosodást nem láttunk, még az esővel vert oldalon sem. Egyedül a párkányra felmászó macskák okoztak kisebb károkat ami jó volt arra, hogy a vakolat szerkezetét megcsodáljuk.A szalmaházaknál hagyománynak számító betekintő ablakot egy régi ablakkeret felhasználásával sikerült megoldani. Bár szerintem nem tűzgátló üveggel lett beépítve, de reméljük ez soha nem fog problémát okozni a ház lakóinak.
Sikerült ellátogatnunk egy épülőfélben lévő házhoz is, ahol jobban belepillanthattunk a szerkezetbe. A ház fent van a hegyen. Földúton megközelíthető, körben csak erdő, dombokat és legelőt láttunk. Gyönyörű kilátás nyílik a ház környezetéből (állítólag), mivel a köd eltakarta előlünk Börzsöny hegyeit. Házigazdánk, Gergely vezetett minket körbe birodalmán. A ház igen közel áll a teljes készültséghez, néhány ablak ajtó hiányzik a teljes bezárásához. Ugyancsak fa tartószerkezetű, szalmabála kitöltőfalas, lécváz beszorítással, és a lécek közötti vályogtapasztással. A lécekre jövő teljes takarótapasztás még nem készült el, de a tűzvédelmet már nagyjából is produkálja. A födém -nagy bánatomra - itt sem pórfödém, hanem teljes felületen deszkázott, majd alulról tapasztott kivitel. Lekerekítéssel itt sem találkoztam, viszont az ablakkávák belülről 45 fokban lecsapottak, így engedve több napfényt és persze kilátást a térbe. Az előző házhoz hasonlatosan itt is belül futó vályogtéglasor adta a belsőlégzárást. Viszont itt a téglák a szerkezet közé kerültek, fachwerk-szerűen látni engedték a gerendákat. Nem tudom, hogy ez a végleges tapasztásánál is megmarad, vagy az teljesen eltakarja majd őket. Rusztikus, megmunkálatlan fatörzsökön nyugvó szoknya-tető tette a tornácot érdekesebbé. Az épület nagyon szép falazott kőalapokon nyugszik. A tervek szerint búbos-kemence formájú tömegkályha fogja fűteni a teret. Kíváncsi leszek mi sül ki belőle ha elkészül.
Ígéretekkel a későbbi visszatérésre, és vissza-ígéretekkel a hasonló baráti látogatásokra hagytuk el a hegyeket. Nem csak a meleget és egészséget köszönhetjük a szalmának, hanem azt is hogy így összehozott bennünket. Remélem pár év múlva túrát szervezhetünk, mikor együtt járjuk be az ország szalmaházait az ország szalmaépítőivel.

Te is támogathatod az egyesület munkáját a személyi jövedelemadód egy százalékával.


